Nosztalgia kategória bejegyzései

“És bánt nagyon, hogy a múlt ilyen jelen lett. Hogyha visszatér, egyszer újra, ami rég volt, Aki visszajön, az már nem, nem ugyanaz. Emlékmás a szó és minden emlék másról szól már, Elfelejteni nem tudom, nem igazán.”

“(…) Stand in the mirror You look the same Just lookin’ for shelter From cold and the pain Someone to cover Safe from the rain All I want is to be home.”

“Szólj, Te vagy újra az ajtóm előtt Ki valaha oly gyakran jött A folyton alakot változtató Örökös illúzió…”  

Előre kell bocsátanom, hogy, amint az a blog írásaiból talán sejthető, azokról a dolgokról írok leginkább, amelyek foglalkoztatnak, azokról az alkotásokról, amelyekért rajongani lehet. Amelyekről lehet szuperlatívuszokban beszélni. Mert látnunk kell, hogy vannak ilyenek, még ha a manapság mindent behálózó … Bővebben… →

Hogy szikrázott! Milyen örjöngve lángolt! Micsoda eszeveszett tombolás volt! S ebből se maradt utoljára más, mint egy maroknyi hamvadó parázs. Rónay György: Naplemente

Csak annyit írhatok, hogy köszönöm az egyetemi évek alatt kapott ismeretanyagot, a szemléletmódot, a világlátást. A konzervatívként is európait. Az európaiként is patriótát. A patriótaként is mondén szárnyalást. A modern, humán polihisztor szellemiségét, aki értette-érezte az angol, a német, a … Bővebben… →

Nem feledhetjük Őt, de azt a szintén rajongott magyar színművészt sem, aki a legtöbb Bud Spencer filmben a hangját kölcsönözte neki. Bujtor István (1942-2009) lassan 7 esztendeje távozott közülünk. Alkati hasonlóságuk az alábbi fotómontázson is szembetűnő, ahol fiatalkori és idősebb … Bővebben… →

Latinovits Zoltán 1931. szeptember 9. Budapest – 1976. június 4. Balatonszemes.

Néhány érdekesség az 1946-os, illetve későbbi kibocsátású papír- és fémpénzeinkről 10 forint 1946. június 3-án készült el a bankjegy, amelyet Horváth Endre (1896-1954) tervezett. Érdekesség, hogy a papírpénzen látható arckép modellje Pfeffer Mihály volt, aki Pénzjegynyomda dolgozója volt ekkoriban. 1946. … Bővebben… →

Elvánszorgott. Elköszönünk tőle illendően, okos emberek szavával. Nem nézünk vissza rá, mert zavarban vagyunk. Mi volt ő, ki volt ő? Felidézhető, hogy mi hol voltunk benne, vele? Most már csak nélküle lehetünk, és kutathatjuk a kikutathatatlant, az elmúló időt. Ez … Bővebben… →

“(…)Nakonxipánban hull a hó csibéim nem hülyéskedek datolyán pálmán kókuszon zöld hópihék fehérlenek ütök a sárga homokon homok püspöklilába csap ujjai közt leskel a hold koromos üvegen át a nap mivel igen magam vagyok solingeni acél eszem méltón komoly dolgokba … Bővebben… →

“(…) csendes esőben mélabús manócskák születnek, viharban mérgesek, szélben érdesek, zivatarban kotnyelesek, éjjel titokzatosak, holdvilágoson bölcsek, viharoson rosszmájúak, akkor meg, amikor a Rohadtsarok felől jön a rossz idő, rontó-bontók. – És mi lesz velük? – Mi lenne?! Szétszélednek a világban, … Bővebben… →

1. Az Istennek szent angyala Menynyekből hogy alászálla, És a pásztorokhoz juta, Nékiek ekképpen szóla: 2. Mennyből jövök most hozzátok, És íme, nagy jó hírt mondok, Nagy örömet majd hirdetek, Melyen örvend ti szívetek. 3. E mai nap egy kis … Bővebben… →

Ma a swing királyának Benny Goodman zenekarának a ’30-as évek végén rögzített egyik legnépszerűbb produkcióját, a Flying Home-ot hallgatom újra. Goodman a ’20-as évek Amerikájában kezdte pályafutását. Mindössze 17 éves volt, amikor Ben Pollack zenekarának klarinétosaként érkezett New Yorkba, az … Bővebben… →

Már hónapokkal ezelőtt elment. Nem tudtam róla. Sőt, az utóbbi időben, az elmúlt 16-17 évben őróla sem tudtam semmit. Arról, hogy hogyan él, mit csinál, csak sejtéseim voltak. Mindig kedveltem, szerettem, része volt a fiatalságomnak. Sokszor eszembe jutott, csak úgy. … Bővebben… →

Nem tudom, mennyire látszik, érződik, hogy női szemmel-aggyal-füllel szűröm át a világot magamon, és hogy ami leülepszik mindabból, amit látok, hallok, az a sok különös, érdekes, érdektelen, közömbös, káprázatos, színes és fakó képzet, az mind egy női lélek fövenyére gurul. … Bővebben… →

Nem jó már megint a halállal parolázni, de ismét emlékezni kell. Elhunyt egyetemi tanáromra, Poszler Györgyre. Mert elment a Poszler. 84 esztendős volt. Mindig aggodalommal teli feszültséggel ültem be a Kant előadássorozat óráira. Tudom-e majd követni, rá tudok-e hangolódni kellően? … Bővebben… →

Törékeny lelki alkata, korán őszült fürtjei, már-már gátlásos, görcsösen vívódó, intellektuális habitusa olyan kincseket rejtett, melyek színészkirállyá tették. Bölcs bizonytalansága, érzékeny, mesterkéltséget, szolgalelkűséget, megalkuvást nem tűrő személyisége emelte a legnagyobbak közé. Számomra Ő mindig Versinyin marad. A boldogtalan, félelmekkel, elfojtott … Bővebben… →

Isten Veled! Legyen könnyű a föld.