“Jól esik magamban regisztrálni a világot”…

Törékeny lelki alkata, korán őszült fürtjei, már-már gátlásos, görcsösen vívódó, intellektuális habitusa olyan kincseket rejtett, melyek színészkirállyá tették. Bölcs bizonytalansága, érzékeny, mesterkéltséget, szolgalelkűséget, megalkuvást nem tűrő személyisége emelte a legnagyobbak közé. Számomra Ő mindig Versinyin marad. A boldogtalan, félelmekkel, elfojtott vágyakkal, indulatokkal teli, szeretetéhes férfi alakja. Nem lehetett nem beleszeretni. Olyan szomorúan, reményvesztetten, szentimentálisan és könnyek között, ahogyan Mása tette. Elvágyódással és soha meg nem élhető beteljesüléssel.

Sinkó László

Sinkó László (1940-2015)

Kuligin, Szoljonij, Anfisza, Csebutikin, Prozorov, Rode és most Versinyin, majd Ferapont*… a mennyei színpadon, ilyen sokan odafent. Játszatok! Nem feledünk benneteket, és várjuk bizakodva a találkozást. Egyszer, újra és soha véget nem érőn. Legyen könnyű a föld neked, kedves László!

*Vajda László , Balkay Géza , Pártos Erzsi , Horváth József , Végvári Tamás , Hollósi Frigyes †, Sinkó László †, Kun Vilmos †.

Írta: Ráczné Szabó Rita

Kategória: Nosztalgia | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.