Kora tavaszi melankólia Juhász Gyulával és egy gerecsei naplementével

Fotó: Ráczné Szabó Rita, 2015. március

Fotó: Ráczné Szabó Rita, 2015. március

“Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban
A felhőt nézem, mely violaszínben
Valami távol muzsikára ballag
Egy ismeretlen rétre, messze innen.

Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,
Ki eljövendő, de még szunnyad egyet,
Most készül bársony és smaragd zekéje
S a barna föld ölén dús haja serked.

Már néha sóhajtása száll s nyomába
Fölneszel avar ágyáról az erdő
S a jegenye, a komoly, ősi strázsa
Már tiszteleg felé, ki eljövendő.”

Juhász Gyula: Tavasz előtt, 1928.
Kategória: Nosztalgia | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.