2015 január hónap bejegyzései

Úgy döntöttem, hogy ma is maradok a ’60-as évek Amerikájánál: a választásom a Canned Heatre és a jól ismert Let’s Work Togetherre esett. Sok szerzeményüket kedvelem, nem is volt könnyű a döntés, mit is hallgassak újra. Hamisítatlan blues-rockot játszottak, pszichedelikus … Bővebben… →

Lassan vége ennek a megszokottal ellentétben szeszélyes és kiszámíthatatlan időjárású január hónapnak. A 30. napon egyik legnagyobb kedvencemet hallgatom újra, a Blood, Sweat & Tears zenekar egy ismert felvételét 1969-ből, a You’ve Made Me So Very Happy címűt. A BS … Bővebben… →

Ma a magyar rocktörténelem legismertebb dala kerül terítékre: A zöld, a bíbor és a fekete. A tegnapi napon felidézett Radics Béla emlékére írta ezt a Pandora’s Box azaz a P. Box zenekar egy ex P. Mobilos tagja, Cserháti István és … Bővebben… →

Mintha sokat váratott volna részemről, hogy visszahallgassam a valaha volt legnagyobb magyar rock gitárost, Radics Bélát. Megkövetem magamat ezért, de mentségemre legyen mondva olyan ez a kis sorozat a jó zenékkel, mint egy afféle adventi naptár. Minden nap kinyílik egy … Bővebben… →

Ma újra egy ’60-as évek végén alakult amerikai zenekartól hallgatnék meg egy számot. A zenekar a Creedence Clearwater Revival, a kiválasztott szerzemény pedig talán a legismertebb tőlük, a Dale Hawkins-feldolgozás nyomán született Suzie Q, népszerű Proud Mary című albumukról. A … Bővebben… →

Az Édes otthon valami olyan, ami komolyan meghatározta és árnyalta kamaszkorom világról alkotott benyomásait. Hoboról e helyütt nem írnék, bár a szám az övé. Sokkal inkább a Királyról, Deák Bill Gyuláról. Valódi tehetség, igazi alázattal és szeretettel, hittel, kitartással, a … Bővebben… →

Merüljünk el ismét a  legendás magyar undergroundban. Valamikor a ’70-es években kezdődött ez a történet is, ekkor alakult meg a Happy Dead Band, alternatív jazz-rock zenekarként. Világukban megjelenő különös és egyedi stíluskeveredés nyomán zenéjükben felbukkannak a jazz, a szving, a … Bővebben… →

Ha ilyen hideg, ködös, ónos januári délelőttön valaki a júliusi reggelekről ábrándozik, azt csakis a Uriah Heep July Morningjával teheti, nem? A Uriah Heep angol zenekar a ’60-as években alakult, a hard rock előfutáraként a három nagy pályatárs, a Black … Bővebben… →

A ’60-as években alakult brit Jethro Tullé ma a főszerep. A zenekar stílusát a fuvolás-gitáros-énekes-zeneszerző-szövegíró zseniális Ian Anderson alakja határozta meg, akinek lenyűgöző fuvolajátéka és nagyon egyedi orgánuma valódi védjeggyé vált. A semmivel össze nem téveszthető hangzásukat áthatotta a kelta … Bővebben… →

A Mini együttes a ’60-as évek végén indult, elsősorban Rhythm and Blues és jazz-rock műfajra építő formációként. Fénykorukat a ’70-’80-as években élték a fuvolás frontember, Török Ádám vezetésével, akinek erőteljes, karizmatikus személyisége meghatározta a zenekar imázsát. Ekkoriban kevesek mellett, ez … Bővebben… →

Ma megint egy legendára emlékezünk, aki sajnos már nincs köztünk: Lou Reedre. Az amerikai rockzenész-zeneszerző-képzőművész másfél évvel ezelőtt hunyt el, 71 éves korában. Tevékenységének, munkásságának kulturális hatása óriási volt és ma is az: még a legújabb generációk zenei ízlését is … Bővebben… →

Az angolszász rocktörténet újabb legendás alakja van ma soron: a brit “lassúkezű” zeneszerző-gitáros-énekes, a világ egyik legnagyobb hatású rockzenésze, Eric Clapton. A szintén rocklegendává vált Cocaine című szerzeményét választottam hatalmas repertoárjából. Mint szólókarrierjével, mint a rövid életű, de igen jelentős … Bővebben… →

Úgy látszik, a legendás zenekarok világában maradok még néhány napig. A mai este a Deep Purple jutott eszembe, mint korai zenei ízlésem fontos alakítója. Az angolszász rock, hardrock, progresszív- és blues-rock hatalmasságai a Zeppelinhez hasonlóan 1968-ban lettek zenekarrá. Egyik kedvenc … Bővebben… →

Ezen a szomorkás téli napon a rocktörténelem egyik legnagyobb és hardrockos hangzása ellenére az egyik legérzelmesebb számára esett a választásom, a világ talán valaha volt legnépszerűbb angolszász zenekarának közismert szerzeményére, a Led Zeppelin Stairway to Heaven címűre. A Zeppelin hatása … Bővebben… →

Szomorkás téli hanglatok helyett igaz örömzenét kerestem mára. Nagy kedvencem a megunhatatlan Santana a mai előadó. Santana a mexikói gitárzseni, akit nagyon sokféle kultúrájú és ízlésű ember hallgat rajongással. Szenvedélyes, latinos, helyenként egészen tánczenéhez illő ritmusai keverednek a rock, a … Bővebben… →

Ma egy számomra korábban ismeretlen fiatal magyar blues zenész felvételei közül választottam egyet. Nem ismerem az előadót, csak hallom az alább linkelt felvételen, hogy John Lee Hooker vagy Lightnin’ Hopkins öröksége, az igényes, akusztikus, country elemekkel vegyített, patinás blues hangzás … Bővebben… →

Ki hinné, hogy immár közel húsz esztendeje hunyt el Ivánka Csaba. A zseniális színész-rendező-költő-író és nem utolsó sorban zenész. Zenekarát, a Topó Neurockot a ’80-as évek elején alapította akkori Nemzeti Színházban és a Várszínházban dolgozó kollégáival: a Csíksomlyói Passió című … Bővebben… →

A Palermo Boogie Ganget a ’80-as évek végén újjáalakult összetételben ismertem meg. Ekkor a frontember már Fekete Jenő volt, Szabó Tamás szájharmonikán játszott, Mezőfi István Fifi dobolt, Bacsa Gyula zongorázott és az azóta elhunyt Kepes Róbert basszusgitározott. Sokan megfordultak a … Bővebben… →

Eddig eléggé el nem ítélhető módon magyar szerzők, zenészek magyarul előadott produkcióit nem idéztem fel. Pedig fiatal éveimben legalább annyi magyar zenekar határozta meg zenei ízlésemet, mint angolszász, francia vagy éppen ausztrál. Egyik ilyen felejthetetlen zenekar volt a Wei Wu … Bővebben… →