Az előkelő tél

Fotó: Ráczné Szabó Rita

Olyan halk és hideg idő van,
halk és hideg, halk és hideg:
hallani szinte suhanóban
a gyöngyház égen a telet.
Selymesen száll ő rongyaink közt
s arcba legyez, bár semmi szél…
Óh láthatatlan, hűvös angyal,
előkelő, gyönyörű Tél!
S a hó is itt lesz nemsokára
s minden egyszerre eleven.

Babits Mihály 1934. december
Kategória: Dokumentum | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

2 hozzászólás a(z) Az előkelő tél bejegyzéshez

  1. Károly szerint:

    Kedves Gerle!

    Új barátotok, Fehér Sólyom, lehet, hogy nem fajtatiszta eb, de – ha lehet egy ekkora kutyára ilyent mondani -, édes pofája van. Biztosan szeretni fogja a gyerekeket és ők is viszont.
    Ugyanakkor érdemes lenne legalább “engedelmes” vizsgáig suliba járni vele, hogy tudja, mi a jó és mi a rossz, mit szabad és mit nem. (Noha ezek a kérdések emberek körében meglehetősen bonyolultak, a kutyák esetében egyértelműek.)

    Üdv: mki

  2. Károly szerint:

    Persze az előző hozzászólás nem a Babits vershez íródott, hanem a képhez, amit küldték a nagy, Fehér Sólyomról.

    Már most, ami a tél költőiségét, illetve a verset illeti: ilyesmit szoktam érezni, amikor korcsolyával a lábamon, végig siklok a Kisduna egyik holtágának tükörsima jegén, s közben nézem a havas nádat és a zúzmarás ágakat. Az maga az élet…

    mk

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s