Bobby Darin: egy szívszorítóan túláradó élet története

Bobby Darin (Walden Robert Cassotto) története szorosan összekapcsolódik az ’50-es évek amerikai álmának illúziójával, a szegénységből és kilátástalanságból saját erejéből felemelkedő ifjú zseni képével, és a közönség könyörtelen kiszámíthatatlanságával. Gyermekkorától súlyos szívbetegséggel küzdött, amely fizikai és később már szellemi teljesítőképességét is erősen igénybe vette, s végül meghaladta. Fiatalemberként sosem tapasztalhatta meg azt a jóleső érzést, amit a testi erőpróbák adnak a folyton megújuló és teljesítményt éhező izmoknak, inaknak, buzgó vérereknek. A fáradság, a fájdalom, az egyre fogyó levegőért való szomjazás mindennapjait jelentették. Egyetlen dimenzió volt ahol meg tudott feledkezni beteg porhüvelyének gyötrő bilincseiről: a színpad.

A színpad, mely számára az álmok, a határtalan ambíciók és a siker otthona volt. A közönség rajongása a levegő, a zenésztársak együttműködő, alázatos és biztos munkája maga az élet vize. Bár az öltözőben légszomjjal, lázzal, zsibbadó végtagokkal küszködve, verejtékező arccal nézett a tükörbe, erről az elragadtatottan  tapsoló és nevetve szórakozó nézősereg mit sem tudott. Ha a reflektorok fénye nem adatott volna, Bobby Darin szíve is hamarabb szakad meg, legalább másfél évtizeddel korábban. Pedig csupán harminchét esztendőt tölthetett közöttünk, akik ámultunk és ámulunk tehetségén, kitartásán, muzikalitásán, humorán, ruganyos és elegáns mozdulatain. Több mint 200 dal szerzője volt, írt zenét és szöveget egyaránt. Színészként megtalálta a helyét a könnyed, zenés produkciókban , a hollywoodi sikerfilmekben és a független alkotók újszerű díszletei, dialógusai között egyaránt. Sokszínű zenei és előadói tehetsége felvillan a blues, a rock’n’roll, a country, a tradicionális pop, a dzsessz, a szving, a sanzon, a musical vagy akár a big band műfajában is. Énekelt Ray Charlestól, Frank Sinatrától, Edit Piaftól, George Gerswintől, Paul Simontól, Bob Dylantől, James Taylortól, Tim Hardintól, a Beatlestől és még számtalan különböző habitusú, minőségű és stílusú szerzőtől. Produkciói mégis mindig egyöntetűen magas színvonalúak, teljesítménye sosem ingadozik. Profi a szó elismerő és elmarasztaló értelmében egyaránt: könyörtelenül kitartó, kegyetlenül precíz, elvárásai ambícióihoz mérten túlnőnek az átlagos eladók és zenészek képességein. Az idővel volt állandó hadviselésben: nem csupán sejtette, hanem pontosan tudta életének fonala nagyon csekélyre van szabva. Elhamarkodottság, felületesség azonban sosem érzékelhető alkotásain, előadásán. A kritikusok által briliánsnak nevezett karrier, a self-made man romantikus figurájának tekintett életút azonban inkább tragikus harchoz, és drámai fordulatokban kellően bővelkedő rövid, viszontagságos utazáshoz hasonlítható. Az intelligens, szenzitív, kiállhatatlan, maximalista művész; a tudatos, szociálisan érzékeny és politikus italo-amerikai polgár, a mély érzésű, szeretetéhes, de csapodár, sokszor szimulánsként hódító férfi. Ez volt Bobby Darin: egy csodálatosan fellobbanó, aranysárga gyertyaláng, mely jóval idő előtt hunyt ki, de ragyogó fénye szemünket becsukva még ott vibrál retinánkon. Hunyjuk hát le a szemünket egy kicsit…

Ráczné Szabó Rita (Balkanigerle)

“I’m on my way to Canaan’s land /
I’m on my way, great God, I’m on my way

Kategória: Bobby Darin | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

3 hozzászólás a(z) Bobby Darin: egy szívszorítóan túláradó élet története bejegyzéshez

  1. balkanigerle szerint:

    Ezt a posztot nem tudtam angolul írni: nem csak idegennyelvi képességeimet haladta meg a feladat, hanem az az elfogódottság és ihletettség, amivel Darinról írok, nem engedett teret másnak, “csupán” az anyanyelvemnek.

  2. Károly szerint:

    Kedves (balkáni) Gerle!

    Sosem hallottam erről az emberről, de megnéztem a videódat, és meg kell állapítanom, hogy kétségtelenül van valami lenyűgöző, megragadó az előadásmódjában, ami csak a kivételes adottságokkal bíró művészekben van meg.

    Üdv: K

  3. balkanigerle szerint:

    Kedves Károly!
    Noha Bobby Darin Amerikában a mai napig legendának számít, ismertsége Magyarországon sosem volt számottevő. Manapság Michael Buble által ismert némileg életműve, a feldolgozások révén. Azokban az években, amikor Darin a csúcson volt, Magyarországon a tengerentúli előadók közül Elvist, Sinatrát, esetleg Bob Dylant ismerték szélesebb körben. Darin filmjeit nem adták mozikban: így nem láthatta a közönség John Cassavetes Too Late Blues című 1962-es filmjét sem, amelynek főszereplője Bobby Darin volt. A további szerepeket Stella Stevens, Vince Edwards, Seymour Cassel és Everett Chambers játszotta.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s