65 esztendős a forint! – I. rész

Magyarországon a második világháborút követően a világtörténelem egyik legnagyobb inflációja zajlott, amelyet az új nemzeti valuta, a forint bevezetésével zártak le. Meghatározták más külföldi valutákhoz viszonyított értékét is, amely jelentős mozzanat volt, és ugyancsak a Magyar Nemzeti Bank és a kor kisgazda, kommunista és szociáldemokrata gazdasági szakembereinek munkáját dicsérte. (1 angol font ekkoriban nem érte el a 30 forintot.) Az árak kialakítása problematikusabb feladatnak ígérkezett, végül az utolsó békeév, az 1938-as árszint lett a mérvadó.

            

A bevezetési szakaszban szakmai szakértésen túl szükség volt jócskán propagandára is, hiszen a lakosság terhei egyre nőttek: az árufelhalmozás érdekében vissza kellett szorítani az általános fogyasztást. Módosított formában megjelent a jegyrendszer és a beszolgáltatás, megkezdődött az államosítás és a teljes gazdasági-politikai irányítás központosítottá vált. Mindezen – főleg politikai – célokat szolgáló folyamatok mellett megszületett a magyar “valutacsoda”.
 

Tombol az infláció Fotó Mizerák István - 1946. MNM tulajdona

A második világháború alapvetően megváltoztatta a világ és Magyarország politikai helyzetét és gazdasági viszonyait egyaránt. A háború végére hazánk embervesztesége az akkori területekre vonatkoztatva megközelítőleg másfél millió fő volt, a nemzeti vagyonnak mintegy 40 százaléka megsemmisült. Óriási terhet rótt hazánkra a jóvátételi kötelezettség, ami az akkor működő üzemek, gyárak teljesítményének 80 százalékát tette ki. Hozzá tartozik ehhez, hogy a Vörös Hadsereg ellátása és a Szövetségi Ellenőrző Bizottság (SZEB) költségei is az országot terhelték. 1945. november 15-én megalakult az új koalíciós kormány, Tildy Zoltán  köztársasági elnökletével, bár a választási eredmények nem mutatkoztak sem a kormány sem a parlament összetételében. A SZEB és a kommunista párt nyomása meghatározta a politikai és gazdasági mozgásteret egyaránt. (Kovács Béla, a többségi FKgP képviselője a SZEB fellépése miatt nem kerülhetett a belügyi tárca élére.)

Tildy Zoltán - Fotó Bass Tibor, 1948. MNM tulajdona

 
A Tildy-kormányban a belügyi tárca Nagy Imre, a közlekedési tárca Gerő Ernő, a népjóléti tárca pedig Molnár Erik kezébe került. Az egyik miniszterelnök-helyettes ekkor Rákosi Mátyás lett. Az év végén megalakult a Gazdasági Főtanács, amelyet a szintén kommunista párti politikus, Vas Zoltán vezetett. Mivel Vas rendeletkiadási jogosultsággal rendelkezett, a rendőrség után a gazdaságirányítás is a kommunisták kezében volt: ezzel kikerültek a kormány hatásköréből e stratégiai fontosságú területek.
 

Tombol az infláció - 1946. MNM tulajdona

A magyar gazdaság egyik bénító tényezője az infláció lett: a pénz folyamatos értéktelenedése miatt megbomlott az államháztartás egyensúlya. Az állami bevételek alig érték el a kiadások tized részét. Újabb és újabb papírpénzek kibocsátásával igyekeztek javítani az államháztartás pénzügyi helyzetén. 1945 végére már közel 765 milliárd pengőt tett ki a forgalomban lévő pénz mennyisége. Az árak növekedése 1946 márciusáig napi 20% körüli volt, majd követhetetlenné vált.
1945-46-ban egy mázsa szén 30 kg krumplinak, 1,5 kg húsnak, illetőleg 1 liter étolajnak felelt meg. A cserekereskedelem kibontakozásával együtt megindult a batyuzás, a feketekereskedelem is: a városiak a falvakba utaztak, és ott műszaki cikkeiket, luxuscikkeiket, ruháikat igyekeztek élelmiszerre cserélni, a falvak lakói pedig a városokban árulták terményeiket, a húst, a zsírt, a krumplit és az egyéb zöldségeket. Akadozott az élelmiszer-ellátás: elsősorban a főváros és a nagyobb városok lakossága szenvedett az élelmiszerhiánytól. A kormány ugyan először eltörölte a háborús gazdálkodás alatt bevezetett begyűjtési rendszert, ám a későbbiekben módosított formában visszaállította, mert nem tudott úrrá lenni az ellátási nehézségeken. 1946 nyarára a pengő gyakorlatilag minden fizetőfunkcióját elveszítette, helyette aranyban, külföldi pénzekben számoltak.

Az infláció jelképes koporsója - 1946. MNM felvétele alapján

A pénzügyi stabilizáció megteremtésére kész programmal a Magyar Kommunista Párt vezetői jelentkeztek. 1946 márciusában megalakult a Baloldali Blokk célja többek között az államszervezet megtisztítása, az államosítás és a nagy bankok ellenőrzése lett. A hatalmas infláció megállítását a kommunista párt önerőből, a kisgazda párt pedig elsősorban külföldi (nyugati) segítséggel képzelte el.
Az új pénz iránti bizalom megszerzése szempontjából fontos momentum volt a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének visszaszerzése az Amerikai Egyesült Államokból. Az értékállóság záloga másrészt a megfelelő mennyiségű árukészlet megléte volt. Ebből kifolyólag a lakossági terhek nőttek a fogyasztás drasztikus visszaszorításával, a jegyrendszer bevezetésével.

A cserekereskedelem az áruhiány és a pénz elértéktelenedés miatt virágzott országszerte - Mafirt felvétele nyomán

Az új pénz árufedezetének folyamatos biztosítása érdekében a kormányzatnak a gazdasági élet szinte minden területét utasításokkal, rendeletekkel szabályozta, így központi irányítás alá került a mezőgazdasági termelés, az ipari ágazatok jó része, a kereskedelem, a közlekedés, árak, bérek és a jövedelmek egyaránt. Így került sor, az új, a “jó pénz”, a forint bevezetésére 1946. augusztus 1-én, amikor 1 új forint 400 ezer kvadrillió pengővel, illetve 200 millió adópengővel ért fel (az átállást az 1946-os év aratási időszakának végére időzítették), átváltása szükségtelenné vált. (A lakosság az utcákon eldobálta az értéktelen nagy címletű bankjegyeket – korabeli felvételeken láthatóak is ahogyan seprik az “inflációs pengőt”.) Nevét az első magyar értékálló pénz, az 1300-as évek első évtizedeiben Károly Róbert királyunk által bevezetésre kerülő aranyforintról kapta.
 

Adómorál – A forint bevezetése előestéjén
Elmondta dr. Vajda Ernő – székesfővárosi pénzügyigazgató (részlet)
“Augusztus elsején új pénzt kapunk, új és remélhetőleg boldogabb korszak kezdődik ezzel a pénzügyi reformmal, de a forint bevezetése, mely pénzügyi és gazdasági életünk stabilizálódásának alapja kell, hogy legyen csak akkor biztosítja a tartós és tökéletes sikert, ha jól fogunk adózni, amihez szükséges az adómorál megjavítása. (…)
Nem akarunk többé széttépett milliós bakjegyeket látni utcaszemétben, aminél szörnyűbb látvány nincs. (…)
Nem szabad még egyszer odajutnunk, hogy Magyarországon, az agrárállamban félmillió pengőbe kerüljön egy cső kukorica és érése idején hat millióba egy kiló alma. Szabad országban boldog, megelégedett embereket akarunk látni. Szép dolgos, de gond nélküli életet kívánunk mindenkinek.”

A forint közel két emberöltőt kitevő történetének megismeréséhez és átadásához is egyfajta bátorság kell, éppen azért, hogy szembesülni tudjunk azzal a ténnyel: a magyarság nem csak a történelmi múlt jogán kap szerepet az európai politikai és gazdasági erők összjátékának színpadán, hanem feladata, küldetése van – ahogyan a 65 esztendős forintnak is! –  folytatása következik!
 
Szerző: Ráczné Szabó Rita
Kategória: Nosztalgia | Közvetlen link a könyvjelzőhöz.

Vélemény, hozzászólás?

Please log in using one of these methods to post your comment:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s